Beidézek egy jó, és most megérintő cikket: " nincs különbség a fizikai és a spirituális között. A fizikai lény csak a tudatunk kivetítése abba, amit univerzumnak, világnak, több testnek hívunk. Amikor meglátjuk, hogy ez csak egy kivetítés, csak egy kép, amit mi teremtettünk, könnyedén megváltoztatjuk, azonnal.
Tehát ismételjük: mindenki bizonyítja, teremti ezt, minden percben, ahogy gondolkodik. Nincs választásod. Teremtő vagy, amíg van elméd, és gondolkodsz.
Hogy tovább lépj a teremtésnél, tovább kell lépj az elméden. Az elmén túl van a valódi mindent tudás, ahol nincs szükség a teremtésre. Van egy magasabb állapot, mint a teremtés. Ez a vanság, a létezés állapota, amit néha Tudatosságnak, Önvalónak, Tudatnak, Tudat Természetének hívnak. Ez az elme mögött van. Ez túl van a teremtésen. Az elme nehezen képzeli el, hogy mi az, ami meghaladja a teremtést, mert elsősorban a teremtéssel van elfoglalva, benne a folyamatban. Ő a teremtő ereje mindannak, ami a világban történik. Ha tehát az elmével akarod megragadni, hogy milyen, ami nem elme, vagyis milyen meghaladni a teremtést, ez lehetetlen. Az elme soha nem ismeri a békét, csendet, mivel meg kell haladnod az elmét, hogy megismerd ezt, hogy megismerd a végtelen lényed, és túl juss a teremtésen. A végső állapot változatlan. A teremtésben minden változik. Ezért a teremtésben nincs jelen a végső igazság.
Ahhoz, hogy megkapjuk, amit akarunk, csak arra kell gondolnunk, amit akarunk, és csak azt fogjuk kapni. Csak arra gondolj, amit szeretnél, és csak ezt fogod kapni mindig. Szép és egyszerű, ugye? Vállald fel a felelősséget mindazért, amit teremtettél, de nem tetszik. Csak mond ki. „Nézd mit tettem!”, mert ahogy tudatába kerülsz annak, hogy olyant teremtettél, amit nem szeretsz, akkor még mindig a teremtő helyzetében vagy. Ha nem tetszik, csak fordítsd fejjel lefelé, és tetszeni fog! " Na ez azért nem semmi! Gratulálok ezuton is írójának.
Palacskó Andrástól találtam. Lenyűgöző gondolat.
